Sokan mondják, hogy a munkahelyünk a legjobb terep mindennapos hódításokra, szerintem is így van. Nekem elég sok kalandom alakult ki lányokkal, asszonyokkal, akikkel egy cégnél, egy osztályon, egy irodában dolgoztam. Nem is lehet ez másként, ha sokáig vagy összezárva egy vonzó nővel, elkerülhetetlen, hogy ne kezdjen ki veled. Vannak népies szabályok, hogy "Házinyúlra nem lövünk", meg ilyesmi, de ezt senki nem veszi komolyan, főleg a nők.
Ibolyával is ilyen szexcsapdába zártak, bár nem egy osztályon, sőt másik épületben dolgoztunk. Ellenőrízték a céget, kiemelt adózók voltunk, sokat túlórázott mindenki. Akkor már osztvez. voltam, késő estékbe nyúltak a vezetői értekezletek, egyedül Ibolya maradt benn a pénzügyi titkárságon, főzte a kávét, lakkozta a körmét. Egy kis faluban lakott, nem túl közel, sokszor lekéste a buszt, hol én vittem haza, hol az informatikus srác.
Akkoriban már nős voltam, a második lányomat vártuk, kisebb flörtöket leszámítva inkább kerültem a húzósabb kalandokat, megesküszöm, ha kell, hogy Ibolyával sem én kezdtem ki. Egyre többször hívott, ha tonert kellett tölteni a fénymásolóban, vagy szarakodott a villany írógép, aztán kínált mindenfélével. Leginkább saját magával, egyre kihívóbban öltözött, abban az épületben nem volt férfi, leszámítva szegény informatikus csókát, aki nem nagyon tudott elszakadni az at-xt vonaltól, meg a cp/m rendszertől.
Ibolyát egyre többször vittem haza, már rég vége volt a reviziónak, de sorra lekéste a buszt, ha látta, hogy még benn van a kocsim a parkolóban. Persze én sem tiltakoztam, hiszen bombázó alkat volt. Picike, de roppant arányos alakkal, dús, kemény mellekkel áldotta meg az Úr, koromfekete haja volt, göndör fürtökben ért le a fenekéig. Olyan fekete szemeket én még nem láttam előtte, csak folyton elizélte a sminkjét, rettenetesre húzta ki a szemét, mint az egyiptomi szobrok, persze a szemöldökét vékonyra szedte ki, ettől ijesztővé vált a tekintete. Egy szavamba került, és soha többé nem használt szemceruzát, később a szemöldöke is kinőtt, mindjárt gyönyörű lett az arca.
Kezdetben csak együtt lógtunk, nem volt semmi tettlegesség a szokásos puszikon kívül, mondom, családos ember voltam, nem hiányzott a bonyodalom. Az marhára jól esett, ahogy rámhajtott a kislány, elszoktam négy évnyi családosság után a vadászattól. Neki is volt párja, régi gyerekkori szerelmével járt, tervezték az eljegyzést, és az esküvőt, ha leszerel a srác.
Tényleg kerültem a kalamajkát, amúgy sem szoktam elszeretni más kedvesét, de egyszercsak megtörtént a baj. Egyik nyári napon kimentünk a Tiszához, megnézni a strandot, volt ott a cégnek egy büféje. Valami pokoli meleg volt, lementünk a vízhez, azt gondoltam, lesz ami lesz, én csobbanok egyet, mert szakadt rólam a víz. Ibolya csak üldögélt a stégen, lábát lógatta a vízbe, én levetkőztem mögötte, és hatalmas hasast ugrottam a vízbe. Jólesett, beúsztam sodorvonalig, vitettem magam a vízzel, aztán a stég felé úsztam. Ibolya éppen akkor merült a Tiszába, félkézzel kapaszkodva a stégbe, nem tudott úszni. Összenevettünk, láttam, hogy rajta sincs semmi, haját felkötötte masnival.
Addig győzködtem, hogy engedje el a stéget, feküdjön fel a vízre, míg egyszer hanyattdőlt, háta és combja alá tettem a kezem, úgy lebegtettem a vízen. Teljesen ellazult, karját széttárta, lábfejei csámpásan befelé fordultak, gyönyörű mellei kilátszottak a vízből. Kicsit meg is emeltem a hátát persze, finom, szedernyi bimbói voltak, a hideg víz kicsit ráncolta őket.
Sokáig pancsoltunk lenn, vártuk, hogy majd a másik megy ki előbb a partra. Már ment le a nap, kezdett hűvös szél fújni, mikor elszántam magam, kimásztam. Ibolya poénkodott, hogy csak most látja, milyen hideg a víz, hát, mi tagadás, ami kicsi az nem nagy, pláne hidegben. Mondom, még eddig senki nem panaszkodott, közben Ibolya is kimerészkedett, a pólómmal szárítgatni kezdtem a hátát. Szembeállt velem, minden körülményesség nélkül a haját kezdte törölgetni, ahogy felemelte a karját, megemelkedett és megfeszült a melle. Hagyta, hogy nézzem, én pedig alig tudtam levenni a szemem róla, hasa kemény volt, ölén kis csíkba állt össze gyér szőrzete.
Mikor végre felöltöztünk, lehúzta magához a fejem, úgy kezdett csókolni, mint aki évek óta nem csókolt, mohón, keményen, harapósan. Nyelvével körbesimította a fogaimat, aktívan használta száját, fogával felsértette a szám. A kocsiban csillapodott le, mire a faluba értünk, már teljesen takarékra állt, puszit sem adott, mikor kiszállt.
Nagyon felcsigázott, elkértem barátom nyaralójának a kulcsát, mint a régi szép időkben. Ha úgy alakul, legyen hová menni, mert én ezt a nőt levadászom, akárhogy lesz is. Nem volt nehéz, mikor legközelebb megkérdeztem, jön-e a Tiszához, mutatta egyből a bikinijét, el volt már készítve. Persze nem vette föl, amint a házhoz értünk, és levetkőzött, nem bírtam magammal, csókolni kezdtem, aztán felemeltem, és az ágyra fektettem. Bársonyos bőre volt, finom szerelemízű, nagyokat sóhajtott, mikor a melléhez értem, engedelmesen nyílt meg, mikor a hasát kezdtem csókolni.
Amilyen fiatal volt Ibolya, olyan hihetetlen nagy rutinnal szeretett, semmi nem volt tabu, mindent kipróbáltunk. Hihetetlen étvágya volt, remegett a szerelemért, egyszerűen nem hagyott lankadni, egy-egy délutáni randevún háromszor is kicsalta belőlem a férfit. Pedig akkoriban nem volt még lenyugvónaperejű tabletta, meg ilyesmi, egyszerűen nőiességét dobta be, és a nap bármelyik szakában fel tudta szítani a lángot.
Nem tudtam meglenni nélküle, odaadó, komoly szerető volt, és ugyanezt várta el, szeretett kielégülni, hangosan, szenvedélyesen. A barátját sem hanyagolta, megtartották az eljegyzést, és mikor leszerelt a srác, kitűzték az esküvőt is. Közben nem volt olyan hét, hogy egy-két alakommal ne találkozzunk, már a lebukástól sem féltem, annyira vágytam Ibolyát érinteni. Ahogy beköszöntött a tél, lakásokat kértem kölcsön haveroktól, sőt régi szerelmektől is, Ibolya videókat hozott, és amit a filmeken láttunk, mindent kipróbáltunk.
Kevés olyan munkahelyi szeretőm volt, aki ne várt volna valamilyen támogatást a szexért cserébe, Ibolya viszont semmi mást nem akart, csak szeretkezni, élvezni engem, az Isten áldja meg érte.
Egyszer kért meg valamire, nekem kellett videózni az esküvőjén és utána a lakodalmán. Megcsináltam, persze, miért ne, nem mondom, hogy számítottam erre, de ha ő kéri, mindent. Amíg csak változatos módon és helyeken szeretkeztünk, soha nem jutott eszembe, hogy szerelmes lennék, kívánni kívántam persze, de föl sem merült semmilyen lelki komplikáció. Viszont az esküvő, a lakodalom, az maga volt a pokol, hogy más férfi formáljon rá jogot, ezt nem volt egyszerű elviselni.
Bizisten kerültem utána, mégiscsak férjes asszony lett, szerelmes férjével kellene minden percét megosztania, de Ibolya nem titkolta, hogy bizony szeretné folytatni, ahol esküvő előtt abbahagytuk. Sokat vívódtam ezen, legalább két napig még kerültem, mielőtt ismét legyűrt a vágy. Akkor hagytuk abba, mikor új munkahelyre kerültem, illetve vállalkozó lettem. Kiesve a nyugodt, kényelmes munkakörből, éhes farkasként ugrottam a piacgazdaságnak, új autó, új lakás, hogy nem láttam mindennap, nem is vágytam annyira Ibolya után. Ezt futólag meg is beszéltük, nem volt semmi dráma, szép volt, jóvolt, köszönjük.
Akkor dőltem romba, pár év után, mikor megvettem a régi cégem irodaházát, és újra láttam folyton. Közben elvált a férjétől, mert durva volt vele, ez Ibolyánál azt jelentette, hogy valószínűleg rájött az ember, hogy nem ő az egyetlen, és balhézott kicsit, törne le a keze. Egyszóval, újra összejöttünk, mintegy három hét múlva elköltöztem a családomtól is, egy kis lakásban kezdtük újra szeretni egymást. A kezdeti szenvedélyes szeretkezések aztán valahogy egyre rutinosabbá váltak, ahogy nem kellett izgulni egymásért, sablonos élettársak lettünk. Ibolya unta ezt meg először, megbeszéltük, hogy nincsen semmi baj, egyikünk sem szerelmes (én hazudtam persze, akkor igenis szerelmes voltam, bár múlóban kicsit). Két hónap múlva újra otthon éltem, a nejem visszafogadott, a gyerekek is örültek, csak én szégyellem magam azóta is.
Nem sokkal később Ibolya összejött egy ausztráliába készülő magyarral, a srác komoly számítástechnikai tudással bírt, nálam is az ő cége szerelte a hálózatot. Kiköltöztek Sidneybe, sokáig semmit nem hallottam Ibolyáról, de tavaly hazajött, megkeresett. A férje meghalt egy hajóbalesetben, Ibolyára maradt az internetes cég, valahány milliárd. Nejem egyáltalán nem volt boldog, mikor szóltam, hogy tizenhét év után szeretnék Ibolyával találkozni.
Semmit nem változott, asszonyosabb lett persze, de ugyanaz a nyílt mosoly, kifogástalan alak, derű, szépség járt mellette, mint húsz éve.
Csak beszélgettünk, bő másfél napot.
