Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Beszélek pár szót németül, persze messze nem anyanyelvi szinten, csak úgy "von haus-aus", ez pont annyira jó, hogy sehol ne adjanak el kilóra, legalábbis német nyelvterületen. Goethe verseit nem, de itáliai utazásait már próbáltam silabizálni, a képregény változat nagyon tetszett. Ez a mérhetetlen magas műveltség aztán sok munkát adott, ha a városba jött valamilyen NDK küldöttség bármit látogatni. A vendéglátók jó előre szóltak, segítsek már egy kicsit, tolmácsolni kéne, beszélgetni a vendégekkel. Roppant izgalmas beszélgetések voltak ám ezek, képzeljék el, mikor a városi ekegyár látta vendégül a keletnémet ekegyár küldötteit. Az utolsó csavarig egyforma ekét gyártottak az egész KGST-ben, ugyanabból a takony szerkezeti acélból, amit a messzi, de baráti Uralon túl martinásztak szovjet elvtársak, lehet, hogy éppen az egykori német birodalomból származó rekvirált üzemben.

A látogatások többnyire egyirányúak és rendszeresek voltak, jöttek hozzánk a fenti ekegyárból derék munkások, máskor szövetkezeti dolgozók téeszt, baromfi feldogozót nézni, sőt NDK katonatisztek is, a város egyik gyára haditechnikát javítgatott. Bármilyen gazdasági szektorból is jöttek, ugyanúgy néztek ki: magas homlok és testtömegindex, zavart, de figyelmes szemek, műszálas ruházat, balkézben ajándék zászló. A nők ötvenen túl, de mázsa alatt, a konty, mint kötelező alkatrész, folyton keményre csavarva, mintha rá lett volna a fejükre esztergálva. Nem szerettem én ezeket a látogatásokat, mind egy kaptafára zajlott, fogadóbeszéd a meghívónál, díszbeszéd mindkét oldalról, ugyanazokkal a frázisokkal, könnyű ebéd, szigorúan alkohol nélkül, de lecsavarhatlan kupakos Márka üdítőkkel, és bizarr tepertős pogácsákkal. Délután látogatás valamilyen üzemben, vagy majorban, este díszvacsora, feltétlenül pörkölt, néha rántotthús, díszbeszéd, kötetlen tapasztalatcsere.

Ez utóbbi úgy kezdődött, hogy a magas felek kezdetben mind a saját kollégáikkal csevegtek, és ittak, amíg valamelyik párttitkár el nem kezdett minket, "tolmácsokat" basztatni, hogy akkor kérdezzünk már szakmai dolgokról. Úgy gondolom, hogy a békés egymás mellett élésért, továbbá a nemzetközi munkásosztály megbonthatatlan egységéért sokat tettem akkoriban, akármilyen számokat mondtak a felek, én bizony kerekítettem, és kiegyenlítettem a statisztikát, nehogy itten valamelyik fél kényelmetlenül érezze magát miattam. Ha a német csoport tehenei átlag 27 liter tejet adtak, akkor a magyaroké 26-ot. Mikor mi magas szakmai és politikai áldozatok árán 1200 négyesekét kovácsoltunk, akkor a németek 1150-et. Mindenesetre elismerően bólogatták körül egymást a magas felek, és rettenetes ivászat, majd nemzetközi munkásmozgalmi dalok helyenként artikuláció mentes előadása után nyugovóra tértek. Másnap délig aztán én is ráértem, délután valamilyen másik gyárat, vagy téeszt látogattunk meg, este ugyanaz a baráti lerészegedés történt, harmadnap reggel feladtuk őket a buszra.

Egy évben öt-hat ilyen küldöttség jött, ki lehetett bírni. Voltunk a városban öten, hasonló német-tudással megáldva, mentünk, mikor hívtak, nem túl lelkesen, de önzetlenül. Egyszer azonban majdnem fellázadtam, mikor azzal kértek ki a melóhelyemről, hogy egyedül nekem három hétig kell "segíteni", régészcsoport érkezik a város múzeumába, tapasztalatcserére. Na, ezt már nem, mondtam, a tehenekről és a búzatermesztésről már minden adatot tudok, sok munkám van ebben, dehogy fogok hetekig kínosan mosolyogni letört fazékfülekre. De nem tudtam kibújni a feladat alól, a cégemmel tanulmányi szerződésem volt, sokat tettek a diplomámért, hát nem volt más választásom, beletörődtem.

Arra számítottam, hogy a régészek közel egyidősek lesznek a leleteikkel, igen kellemesen lepődtem meg, mikor megérkezett a csoport, nyolc csinos, farmersortos, sportos nő. A legöregebb sem volt még harminc, a legfiatalabb egyetemista. Fémvázas hátizsákra tekert matrac, túrabakancs a júniusi napon, hajpánt, ez volt az egyenruhájuk, vidámak voltak nagyon, én is. A múzeum vendégházában kaptak szállást, de érkezés után azonnal terepre akartak menni. A téesz adott kölcsön egy Barkas mikrobuszt, alig fértünk el benne mind, mikor az épülő víztározóhoz indultunk.

Már vagy tíz hektáron gyalulták le simára a terepet dózerrel, egy rakás régész mindeféle zsinórokat húzott ki, mészcsíkok jelölték, hol kell kézzel ásni. Cigarettázó emberek támaszkodtak lapátjukra, máshol kisebb gödrökben ecsettel kaparásztak térdelő, szalmakalapos tudósok, amolyan izgalmasan unalmas délutánnak tűnt a dolog. Sötétedésig maradtunk kinn, a lányok egy szót nem szóltak hozzám, elvoltak valahogy a magyar kutatókkal.

Nagy jólét következett be rám, reggel kivittem a német csajokat, este hazahoztam, közben napoztam, horgásztam, cseréltem a szódásballont, hogy legyen valami hasznom is. Esténként igényelték csak a segítséget, megmutattam a mozikat, presszókat, éttermeket, mindenütt jól érezték magukat, táncoltak, ismerkedtek, jókat nevettek. Nekem legjobban Laura tetszett, igazi latin szépség, hullámos barna haj, ragyogó barna szemek. A többi lány is csinos volt nagyon, nem olyan savanyú, könyvmoly félék, amilyennek a régészeket gondolná a tudatlan ember. Elnézegettem őket órákon át, bikiniben és bakancsban dolgoztak, rostáltak, fényképeztek valamit, egész nap matattak. Saját területük volt, kaptak egy nagy katonai sátrat, alatta asztalok, ládák, lócák.

Szombaton csak délig volt munkaidő, a kubikosok már tizenegykor kezdték a csákányt, lapátot tisztogatni, a magyar régészek is összepakoltak. A lányokkal lementünk a folyóra, felfújtattam a tartalék gumibelsőt, azzal játszottunk, fejest ugráltunk bele a stégről, pancsoltunk, mint a gyerekek. Ránksötétedett, kapkodva ugrottak a mikrobuszba, csak otthon vettük észre, hogy egy lány kinnmaradt. Koromsötétben mentem vissza érte, az őrrel kezdtünk a parton kiabálni, kerestem a stégen, botladoztam a gödrök között, de nem találtam a lányt. Végül az őr találta meg, benn ült a dózer fülkéjében, ott vacogott, nem mert kiszállni, félt az őr kutyáitól.

A vállamra támaszkodott, derékon kapva emeltem le a gépről, úgy megörültem, hogy adtam mindjárt neki egy puszit. Kicsit zavarba is jöttünk, a haját kezdte igazgatni, összehúzta magát az esti hidegben. Lassan kiballagtunk a Barkashoz, szótlanul hajtottam a dűlőúton, csak a szállás előtt fordult hozzám, Heidi vagyok, mondta. Én is bemutatkoztam, aztán álltunk egy darabig, de kijöttek a lányok örvendezni, és engem otthagytak.

Vasárnapra el voltam engedve, mégis korán reggel beálltam a vendégház elé, mikor láttam, hogy már kávéznak a teraszon. Betoppantam, mit segíthetek, volna-e kedvük strandolni, kirándulni. Hát, nem kellett volna ennyire széles perspektívát adni, fele lány kirándulni akart, fele strandolni. Najó, akkor kiránduljunk a Balatonhoz, alig háromórás út, kibírjátok? Két perc alatt készen voltak, matracok, fürdőruhák összepakolva, vajaskenyér, tea, törölközők, napolaj.

Végig énekelték, csacsogták az utat, mellettem ült Laura, de félig hátrafordulva, lábát az ölembe téve utazott, együtt zajolt a többiekkel. Borzasztó jó kedvük volt, félúton megálltunk pisilni, akkor ült mellém Heidi. Szabályosan kikezdett velem, nem foglalkozott a többiekkel, csak nézett, kibújt a papucsából, és ő is átvetette lábait az enyémen. A Barkasban a két ülés között, de kicsit hátul van a váltó, ahogy sebességet kapcsoltam, mindig végigsimítottam a térdét, közben a szemébe néztem, mosolygott, szerette.

Dél volt, mire Siófokra értünk, sokan voltak a parton, alig találtunk helyet a törölközőknek. A lányok azonnal a vízbe csobbantak, én elindultam sorbaállni palacsintáért, lángosért. Vettem amennyit csak bírtam, már kezdtek mögöttem beszólogatni a többi éhes strandolók. A törölközőkre hasalva találtam a lányokat, élénken beszélgettek pár sráccal, németül, akkoriban több volt a Balcsinál a német, mint a magyar. Nem voltam irigy, elosztottuk a lángosokat, a srácok cserében hoztak dobozos kólát. Aztán tengóztam is velük, tollasoztunk, úsztunk kicsit, eltelt a délután. Heidi nem foglalkozott velem, egy fekete hajú sráccal dumált hosszan, kicsit bántott, de cserébe bekentem Laura hátát, meg a combját napolajjal.

Este a német srácok jól megmosolyogták a Barkast, összepuszilták a lányokat, hazaindultunk. Visszaúton Laura ült mellém megint, mikor keresett a rádión valami zenét, balkézzel a combomra támaszkodott, megsimogattam a hátá, jó melegre sült a napon. Éjfél körül értünk a szállásukra, minden lány adott egy puszit, Laura kicsit hozzám is bújt, Heidi viszont gyorsan beszaladt.

Hétfőn rettenetes lebaszást kaptam a sok kilométer miatt, pedig saját zsebből tankoltam a balatoni túrát. Végül pár üveg sör ellenében szétírták sokfelé az utat, hordhattam megint a lányokat, meg az ebédet. Meló után jóidőben, pancsoltunk megint, Laura egyre jobban kedvelt, a vízben a nyakamba ülve vittem lovacskázni, a többi lány meg fröcskölt vízzel, mindent kellett cipelni. Az egyetemről kivezényelt srácok is beszálltak a mókába, nagy vízi iszapcsatát vívtunk, jó volt. Azonmód sarasan vittem őket haza, csókolóztunk Laurával, de többre nem jutottunk, pedig igényem lett volna rá.

A tizedik nap felé beállt az idő, akkora eső esett, hogy elöntötte a területet, lovas kocsival húzták ki a Barkast a sárból. Másnapra a lányoknak szervezett valami fővárosi kirándulást a múzeum, egyedül Heidi maradt itthon, fájt a feje, biztosan megfázott az esőben. Nem kellett dolgoznom, gondoltam, meglátogatom, ne unatkozzon. Mindenféle papírokat írogatva fényképeket rendezett a szállón, hűvösen nyitott ajtót. Rosszkor jöttem? Nem, csak akartam egy kicsit tanulni is, mondta, főzzek egy kávét? Kimentünk a konyhába, zörgött az edényekkel, csörömpölt a csészékkel, nem volt jó kedve. A kávét is csak fogta a kezében, melengette a tenyerét, kint szakadt az eső. Megittam a kávét, a mosogatóhoz támaszkodtam, odajött, felnézett, halványan mosolygott. Megfogtam a kezét, belecsókoltam a tenyerébe, csókolózni kezdtünk.

Édes lány volt, a szó legszebb értelmében. Már az ágyon ültünk, simogattam bokától a sortjáiig, finom, bársonyos volt a bőre, belecsókoltam a nyakába, végigsimítottam a mellén. Hosszan csókolt, szenvedélyesen, belemarkolt a combomba, rátenyerelt a merevedésemre. Simogatni kezdte, én is egyre mélyebben nyúltam a blúzába. Levetkőztünk lassan, gyönyörű mellei voltak, kemény, pici barna bimbókkal. Bajszommal simogattam, nagyokat sóhajtott, rámmarkolt. Hanyattfektettem, végigcsókoltam a testét, a mellétől a talpáig, nyelvem bedugtam a lábujjai közé. Nem volt csiklandós, csak mosolygott, csillogott a szeme, nagyot sóhajtott, mikor vállalmra vettem a combját.

Sokáig szerelmeskedtünk, délutánra szedtük rendbe magunkat. Mire jöttek a többiek, megint a fényképek, papírok voltak az asztalon, ágyakon. A többi lány persze azonnal tudott mindent, de inkább örültek, mint irigykedtek, Laura is csak mosolygott, ahogy nézett, hol Heidire, hol rám.

A második hétvégén Badacsonyba mentünk, akkor persze szabályosan elkértem a Barkast. Míg a többiek strandoltak, mi Heidivel kézenfogva felballagtunk a Kisfaludy házba, ültünk a teraszon a nyugatnémet vendégek között, néha összebújtunk kicsit. Megnéztük a köveket, felballagtunk a lépcsőn, a kilátóban az ölembe ült pihegni, jó meleg nap volt. Nagyon tetszett neki a balatoni panoráma, szerette a borokat, a jó időt, mindent.

A többiek már a kocsinál vártak, vissza akartak menni Siófokra. Nem találtuk meg persze a múlt heti fiúkat, pedig vagy két órát sétaltak a parton, meg a butiksoron. Mi közben Heidivel csak üldögéltünk a parton. A lányok csalódottan szálltak be, megint éjfélre értünk vissza. Heidi nem akart bemenni a többiekkel, hazajött velem. Nem volt valami fényes lakásom, a koszos zoknikat berugdostam az ágy alá, a szennyes edényt letakartam gyorsan a mosogatóban, de nem nagyon foglalkozott ezekkel. Nagyon szeretett szeretni, a hátamon mág mindig látszik a seb helye, mikor nekidöntött a forró vízmelegítőnek a fürdőszobában, de akkor alig éreztem.

Esténként nálam aludt aztán, nem rosszallotta senki, de amúgy sem érdekelt egyikünket sem. A többi lány már ismert minden szórakozóhelyet, mozit, nem szorultak segítségre, nappal melóztak keményen, este elvoltak, lazán.

Nehezen váltunk el, megbeszéltük, hogy majd levelezünk, megadta a címét. Megígértem, hogy intézek jövőre szállást a Balatonon, eljönnek mind nyaralni. Hosszan csókolóztunk, már a mozgó vonatról ugrottam le, alig értem haza, levelet kezdtem írni, Geothe nyelvén. Nem volt ez egyszerű, nehezen jöttek vissza a nyelvtani szabályok, amiket szegény jó némettanárom igyekezett fejembe verni, mikor általános iskolában különórára adtak be hozzá a szüleim. Azért összehoztam vagy négy oldalt, fel is adtam gyorsan.

Soha nem válaszolt a lány.

Szerző: ekkerjoz  2009.02.18. 11:00 komment

Címkék: város szerelem heidi

süti beállítások módosítása