Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Kezdetben nagyon szerettem Budapest környékén dolgozni, elszántan ugrottam neki egyszerre több projektnek, azt hittem, munkát nem lehet visszautasítani. Három mikrobusszal jártak a kollégák különféle építkezésekre, majdnem mindet fővállalkozásban vittük, napi 14-16 órát melóztam. Kárpótlási jeggyel licitáltam egy kisebb garzonra a belvárosi park melletti bérház negyedik emeletén, később megvettem hozzá a tetőtér egy kisebb részét, összenyitottam, de külön bejárattal. Felül laktak az emberek, az a három-négy fő, aki hajlandó volt Pesten aludni, a többség inkább vállalt napi két-háromórás utazást. Én a kis garzonban irodát rendeztem be, meg amolyan legénylakást, rettentő kupleráj volt, csak az iratokat raktam katonás rendben, ha jön valami ellenőrzés, minden kéznél legyen.

Nem szerettek a szomszédok, a pesti ember borzasztó bizalmatlan mindenkivel szemben, néha kihívták a kollégáimra a rendőröket, azzal, hogy illegális menekültszállót tartok fenn. Pedig nem hangoskodtak különösebben, köszöntek mindenkinek, az volt az egyetlen felróható bűnük, hogy reggel hajnalban indultak, késő este értek vissza, és hát nem illettek bele a valaha díszes nagypolgári környezetbe. Hivatalos levélben kaptam petíciókat, hogy összekenik a munkásruháikkal a liftet, meg a lépcsőházat. A lift valóban retkes volt, de inkább a kedves lakótársak művészi hajlamú gyermekeitől, teletegelték ügyesen, eldobálták a chips zacskókat, meg a rágógumit. Valaha szép szerkezetnek készült, díszes kovácsoltvas rudakkal, csiszolt furnér faburkolattal, persze minden héten ki kellett hozzá hívni a szerelőket, ezt is a nyakamba varrták, azért romlik el a lift, mert a parasztkőművesek nem értenek hozzá.

Legjobban az bántott, hogy nem volt ember, aki odajött volna elmondani, mi a baja, lakógyűlésen sem hozták szóba, pedig rákérdeztem. A sokadik gecizést viszont nagyon meguntam, mind a négy kerekét leeresztették a transporternek, ezért egyik reggel félórát késtünk az indulással, berágtam. Elmentem ahhoz az ügyvédi irodához, ahonnan a korábbi baszogató leveleket kaptam, két háznyira székeltek, egy hasonló bérház első emeletén. Alig találtam be a megfelelő ajtón, minden lakás ügyvédi iroda volt. Idősebb nő fogadott, leültetett a váróban, hozott kávét, ásványvizet. Kiteregettem az üvegasztalra minden levelet, fejben kezdtem magam ráhangolni egy erőteljes veszekedésre.

Fiatal, fekete kösztümös nő jött be, derűsen köszöntött, leült a velem szemben lévő székre, keresztbe vetette csinos lábát. Úgy tettem beszélgetés közben, mintha a papírokat nézném, de nem tudtam levenni a szemem formás combjáról. Biztosan érezte, mert egyik kezével folyton a szoknyáját húzgálta a térde felé, kevés sikerrel. Azért a problémára is sikerült összpontosítani, elmondta az ügyvédnő, úgy tudja, egészen másnak lett a lakás ígérve, amit megvettem. Valamelyik lakó nézte ki a gyerekének, de nem tudott elegendő forrást keríteni, azóta hangolja ellenem a többi tulajt is. A többieket pedig nem nehéz, minden második lakást bérbe adtak ki, ezen a környéken jó pénzt fizetnek a lakásbérlők. A tulajdonosok meg félnek, hogy a munkásaim miatt majd esik az ázsiójuk.

Nem mondtam, hogy erre én is rájöttem, mások is befektetésnek vették meg az egykori bérlakásokat, különösen azok jártak jól, akik korábban benne is laktak, a piaci érték feléért jutottak hozzá, azt is évekig tudták törleszteni kamat nélkül. Nincs is ezzel semmi baj, mindenki magának ügyes, de nem feltétlenül kell a másik rovására hajtani.

Húztam kicsit az időt, szerettem hallgatni a nőt, csillogó fehér fogai voltak, szépen ívelt szemöldöke, fitos orra, apró fülei. Tetszett na, ahogy az asztalra könyökölt az egyik levélre mutatva, kicsit beláttam a dekoltázsába, a nyakából függő láncot követve. Kis dohányszag került a parfümjébe, egy hajtincsét igazgatta, sehogy nem tudott mozdulatlanul ülni. Kértem, adjon valami tanácsot, mit kezdjek ilyen helyzetben, azonnal rávágta, adjam el, neki minden felhatalmazása megvan a tárgyalásra.

Néztem a szemébe, kicsit összeszűkült a pupillája, a jábujjain hintáztatta a cipőjét, várta, mit fogok mondani. Türelmi időt kértem, nem akarok itt és most dönteni, egyébként sem volna egyszerű másik irodát keresnem, az árról sem tudok egyelőre nyiltakozni. Nagyjából erre számított, megadta a telefonszámát, én is az enyémet. Elköszöntem, abban maradtunk, két héten belül jelentkezni fogok.

Eszem ágában nem volt eladni a lakást, a tetőtér még nem is volt teljesen kész, szerettem a környéket, leszámítva azt a pár kedves szomszédot. Körbejártam az épületet, rendesen mállott volt már, a homlokzat felújítása túl sokba került volna, de a lépcsőházzal tudtam foglalkozni, felmértem, adtam egy nyomott árajánlatot a házkezelő cégnek. Kicsit rásegítettem arra, hogy értessék meg a tulajdonosokkal, itt az ideje a felújításnak, festeni kell, mozog a korlát, billeg néhány lépcső. Lakógyűlésen aztán szerényen előálltam azzal, hogy nem kell a közös költségehez, vagy zsebbe nyúlniuk, a cégem ingyen elvégzi a felújítást, cserébe a megkapom az egész tetőteret.

Nagy többséggel elfogadták az ötletet, a tető húsz helyen ázott be, senki nem akart vele foglalkozni. Kértek még vagy öt árajánlatot a lépcsőházra, felértékeltették a tetóteret, nem sok különbség volt a kettő között. Rálicitáltam magamra, vállaltam még a kapu javítását, nem vágott földhöz, csak egy jó lakatos kellett hozzá.

Közben az ügyvéd asszonynál is egyre több jelenésem volt, az a bizonyos szomszéd próbált betartani minden létező módon. Szerettem azokat az esti egyeztetéseket, Melinda mindig más színű, de ugyanolyan szabású ruhában volt, magassarkú cipőben, haja állandóan feltűzve, szép nyaka volt, szerettem volna belecsókolni.

Gondoltam, megemlítem neki, hogy intézhetné a cég ügyeit, egyébként is nehéz volt az otthoni, vidéki ügyvédemmel dolgozni, egyszerűen nem tudtam időpontot egyeztetni, olyan sok melóm volt Pesten. Melinda első szóra elvállalta az adásvétel és a cégszerződések körüli munkát, sőt a könyvelésre is tudott embert, nem is került többe, mint a korábbi képviselet. Ráadásul korrekt kapcsolati voltak a fővárosi földhivataloknál, nekem azonnal megérte a bolt.

Innentől kezdve a házzal több gondom nem volt, sikerült bevágódnunk, mindenkinek akadt kisebb-nagyobb javíttatni valója, elvállatuk a pesti árak alatt, volt amiről nem is tudtam, a kollégák intézték saját zsebre, mindenki jól járt.

Az ügyvédi irodában minden második péntek este egyeztettünk Melindával, aztán elhívtam a közeli pubba enni valamit. Nem volt jó étvágya, vigyázott az alakjára, többnyire kért valamilyen salátát, és csipegetett a tányéromról. Szigorúan magázódtunk, volt egy komoly kapcsolata, együtt élt a budai hegyekben valami fontos férfival, ő hívta így, sosem láttam a jóembert.

Névnapjára vittem egy csokor virágot, az egész iroda ünnepelte, sokan voltak, ott ragadtam. Rengeteget ittunk, azt vettem észre, hogy üldögélek az egyik mély fotelben, és Melinda idős titkárnője ébresztget. Nem rúgtam be, csak a pezsgőtől elpilledtem. Szégyelltem magam nagyon, elköszöntem, kiálltam a körfolyosóra levegőzni, a nő bezárta az ajtót, elköszönt, elindult haza. Keresgéltem zsebeimben a saját kulcsomat, nem találtam, biztosan benn maradt az irodában, reflex-szerűen fogtam meg a kilincset újra.

Odabenn felkapcsolták a villanyt, Melinda nyitott ajtót. Mezítláb volt, ujján lógott a kulcs-csomó, úgy invitált beljebb az ujjaival híva. Nem volt rajta a szokásos kosztüm felső, fehér blúzán átsejlettek szépséges mellei, mint csiszolt ékszer, úgy meredt előre apró bimbója, nem láttam mást belőle.

Ahogy nyúltam a kulcsért, úgy lépdelt hátrább, míg el nem kaptam a kezét. Mintha felkértem volna táncolni, úgy húztam magamhoz, mozogni is kezdtünk a halk zenére, így magassarkú nélkül pipiskedve is alacsonyabbnak tűnt. Szorosan bújt hozzám, fejét az állam alá szorította, bele tudtam bújni a hajába. Sokáig áltunk így összesimulva, forró volt a bőre, ruhán keresztül is égetett. Szigorúan nézett föl, két kézre fogtam az arcát, úgy csókoltam meg, azonnal visszacsókolt, de a szemét nem csukta le teljesen.

Egy alkóv nyílt az irodájából, nem vettem észre idáig. Szinte bevonszolt, nem is nézett hátra, szaladt előre. Nem gyújtott villanyt, az ágyra ült. Elétérdeltem, arcom a comjai közé fúrtam, de csak a szoknyára, úgy simogattam meleg lábszárát, aztán följebb, végig a hosszú combokat. Nagyon finom volt a bőre, intenzív meleget sugárzott vissza, minél erősebben simítottam, annál forróbban szorította az arcom.

Hanyattfektettem, az ágy túloldalára álltam, először a szemeit csókoltam össze, aztán az orrát, belecsókoltam a fülébe, keserű volt. Végül a száját kezdtem csókolni, az állát, nyakát, így értem el a melleihez. Nem volt rajta melltartó, pár gombot kibontottam, hogy hozzáférjek. Hangosan sóhajtozott, kicsit ízlelgettem a nyelvemmel, izgalmas volt nagyon.

Egyre lejjebb haladtam a testén, a köldökéből szösz ragadt a nyelvemre, de nem zavart, már sokkal lejjebb jártam gondolatban. A csipkés bugyin keresztül csókoltam meg először, valami természetfölötti illata volt, államat birizgálta a selymen áttörő pár szál erősebb szőr. Melinda közben a zippzárt akarta kinyitni rajtam, de nem hagytam, így ruhán keresztül harapott belém.

Lehúztam a bugyiját, másodszorra úgy csókoltam belé, bajszom összeakadt fanszőrzetével. Jó íze volt, sokkal jobb, mint a frissen tusolt nőknek. Sokáig szerettem a számmal, utólag azt mondta, soha nem érzett egyszerre ennyi gyönyört.

Később levetkőzött teljesen, a beszivárgó fényben nézegettem, gyönyörű alakja volt, se nem sovány, se nem hájas, kellemes, lányosan asszonyos. Hozott be pezsgőt, ittunk, aztán kezdett vetkőztetni.

Szerettem, ahogy szeret, mindent megtett az ágyban, de semmit nem vett komolyan. Éppen a szájában voltam, mikor váratlanul kivette, és a korábbi pezsgőtől olyat büfizett, mint bármelyik culáger egy üveg sör után. Fölnézett rám, fingani is szoktam, mondta mosolyogva, és folytatta, ahol korábban abbahagyta.

Reggel aludtunk el, kapkodva ébredtünk a telefon csörgött, szombat délelőtt volt. A fontos ember telefonált Ferihegyről, akkor érkezett haza. Melinda két perc alatt kész lett, bezárta az irodát, rohant taxiért, onnan intett. Lassan elballagtam, nem tudtam mi lesz, rendes kapcsolatban éltem, a családom vidéken, amikor csak tudtam, hazamentem, ahogy a munka engedte. Most mégis Pesten maradtam, könyveltem a lakásban, sétálgattam a parkban, vártam Melinda telefonját.

Nem hívott, a következő pénteki találkozón úgy üdvözölt, mint máskor, átvettük a szokásos papírmunkát, aztán kérdeztem, ennénk talán valamit a szokásos helyen. Ehetünk persze, mondta, összepakolt, indultunk is.

A pubban mondta el, hogy nagyon jól érezte magát velem, de nem lesz folytatása. Haragudott a fontos emberre, mert megígérte, hogy időben hazajön a névnapi bulira, ezért aludtunk együtt. Szereti az emberét (így mondta, na), és nagyon hűséges hozzá, boldog jövő előtt állnak, csak egy kaland volt a mi esténk, éjszakánk. Úgy gondolja, mindketten sokkal többet dobnánk el, ha erőltetnénk ezt a kapcsolatot, ami nem volt és nem lesz több, mint egy izgalmas, romantikus emlék.

Csalódtam kicsit (nagyon), de annyira logikusan, szárazon érvelt, hogy nem tudtam semmiben ellentmondani neki. A szokásos pénteki egyeztetéseken kívül nem is találkoztunk többet, a pubbéli vacsorákat sorra lemondta, nem haragudott persze, csak így előzte meg Melinda a bonyodalmat.

Fél év múlva egy idősebb ügyvéd vette át a cégeim ügyét, Melinda férjhez ment a fontos férfihoz, kilépett az ügyvédi irodából.

Szerző: ekkerjoz  2009.03.05. 14:30

Címkék: város szerelem melinda