Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Ha megfeszülök, sem tudom, hogyan ismerkedtünk össze, egyszerűen csak ott termett a csapatban, nem volt senkinek-senkije, de szerettük mikor velünk lebzselt, ragyogó vöröses-bronzos szőke haját rázva nevetett, az arcára fényt írt a mosoly, szép volt nagyon.

Ne járt senkivel, de minden buliba eljött, együtt susmutolt a csajokkal, táncolt a fiúkkal, csinálta a szendvicseket, mosogatott a buli után, amolyan lelki szemetesládaként mindenkiről tudott mindent, de nem pletyózott, és nem járt senkivel. Az akkori csajommal különösen jól összejöttek, Ági lassan többet volt vele, mint velem. Legalább nekem is több időm volt a haverokra, jártunk csencselni Szabadkára, tekézni a Szeol pályára. Nagy pénzekbe fogadtunk, ez a teke egy fertelmes sport, kivette a gerincből a kanyart. Másnaponként alig éreztem a jobbkezem, a lépcsőn úgy mentem lefelé, mint Armstrong a Sasból a Holdon, bazameg.

Brigi délutánonként tanított egy zeneiskolában, valahol a Rókus Pályaudvar környékén, ha arra volt dolgom, beugrottam egy kávéra, mindig főtt náluk a kávé, tejből sodortak hozzá habot. Nem tudom, kinek tűnt már fel, de zeneiskolán vagy nagyon ronda férfiak, vagy ragyogó nők tanítanak, más alternatíva nem létezik, bánja a fene. Mint egy női "Van máááásik!!!!" zenebohóc, Brigi is játszott mindenféle hangszeren, legtöbbször szárnykürtön, vagy klarinéton, vagy fagotton. Egy bulin megmutatta, hogyan kell beosztani, de intenzíven kifújni a levegőt, fél percig tapasztott falhoz egy géppapírt, folyamatosan fújta, nem esett le, semmi trükk nem volt benne, csak a tudás. Felléptek Ágival sokszor, Ágnes akkor kórusban énekelt. Érdekes, hogy az arcára nem, csak Ági nevére, meg a karmaira emlékszem, szerette a hátamba mélyeszteni, fene a gusztusát.

Brigivel is egy ilyen hangverseny után találtunk egymásra, valahogy lemaradt a buszokról, mindenki azt hitte, hogy a másik buszon ül, simán otthagyták Baján. Telefonált a zeneiskolába, de nem vették fel, aztán a Kőölajhoz, végül felhívta a Szeol csarnokot, keresett engem, azok meg rendesek voltak, küldtek valakit szólni. Akkoriban nem volt telefon, ha másik városba telefonáltál, órákig tartott, mire létrejött a vonal, azt is lehallgatták, naná.

Elindultam Brigiért, durva meleg június kezdeti szombat volt, a százegynéhány kilométer alatt izzadtam vagy két litert. Brigitta a főtértől nem messze üldögélt, a délutáni nap elől bemenekült a gesztenyefák árnyékába. Bevésődött, mint minden jó percem, ahogy ül egy öreg padon, fejét hátrahajtja, térdig érő szoknyája kicsit felcsúszik izmos combjára, cipőjét rég lerúgta, balkézzel a hatalmas fürt haját tartja távol a tarkójától, jobbkézzel ernyedten legyezi magát valami kottával. Eszméletlen csinos volt, matrózblúz, kék szoknya, homlokán és szája fölött apró verítékcseppek ültek. Távolabb álltam meg, mögé kerültem, és adtam a homlokára egy puszit, sós volt. Mint akit pók mart meg, úgy pattant fel, lendületből vágott pofon, el sem tudtam hajolni, csak úgy csengett a fülem. Aztán szinte lefogta pofozó kezét a másikkal, ne haragudj, te hülye, mondta. Összenevettünk, te ne haragudj, kértem, adj egy puszit, mert nagyon fáj.

Finom illata volt, csak azoknak a nőknek van ilyen, akik sportolnak, vagy sokat mozognak, de közben adnak is magukra, finom ámbra-pézsma. Nem amolyan szerdán melegített vasárnapi húsleves-szag, hanem érzéki, vágykeltő, kellememesen gerjesztő illat. A haja tövén nőtt finom pihék összeálltak selymes csóvába, nagyon melege volt, mellére rátapadt a blúza. Nem volt rajta melltartó, én meg nem tudtam másfelé nézni, puszi után kicsit megemelkedtek a bimbói, Isten bocsássa meg, valami gyönyörű látvány volt, ha Baján járok, mindig ez jut eszembe. Távolabb lépett, nem esett neki rosszul, ha nézem, nagyon lassan elhúzta bőrétől a ruhát, a pillanat elszállt.

Eszünk valamit?, kérdeztem. Nagyon éhes vagyok, mondta, reggel ettünk szendvicset, de innék is valamit, ki vagyok tikkadva. Kerestem egy vendéglőt, nem messze a hídtól, halászlét ettünk, rendeltem fél liter bort, meg szódát, fröccsöket csináltam a húzós, savankás homoki fehérből, rettentő jólesett. Este volt már, mikor elindultunk haza, lassan lehűlt a levegő, a nyitott ablaknál jobban elvoltunk. Maga alá húzta a lábát, úgy fordult felém, valami közömbös dologról beszélgettünk, sokat nevettünk, szerettem, ahogy nevet, kis gödrök képződtek az arca kétoldalán, rázta a nevetés, ölébe tette a kezét, haja, válla együtt rázkódott kemény melleivel, combja kilátszott a rakott szoknya alól.

Későn értünk Szegedre, a zeneiskola be volt zárva, kérte, hogy vigyem már hozzám a hangszereket, ő meg szaladt volna a buszhoz, de azt is lekéste. Gyere hozzám, kértem, csak nézett rám, picit riadtan, aggódva. Hazavinnél inkább? kérdezte, de láttam rajta, hogy talán jönne velem, hát kézenfogtam, magamhoz húztam. Gyere hozzám, kértem újra, megjelentek arcán a gödrök, adott egy puszit a kezemre. Finoman csókoltam meg, lassan nyitotta ki az ajkát, csókolt vissza, aztán egyre szorosabban bújt hozzám. Nálam otthon folytattuk, kinn az erkélyen, a szobában fertelmes meleg volt. Kinn csókolóztunk, ült az ölemben, hajába bújtam, ilyen dús, selymes hajat azóta sem simogattam. 

Éjfél után mentünk be, összebújtunk az ágyon, de nem akart többet ennél, hiába simogattam a vállát, haját, combját. Összebújva aludtunk el, álmában is néztem, sörénye szétterült a párnán, lábát átvetette az enyémen.

Így nyitott ránk reggel Ági. Nem örült. Veszekedett, lekurvázta szegény Brigit, balhézott, roppant kellemetlen volt. Drámai módon pakolt össze, csapkodott, tört, zúzott, a lakáskulcsot hozzámvágta, nem tudtam kezelni a jelenetet. Brigi falfehéren ült az ágyon, nézett maga elé, szomorú volt nagyon. Nincs semmi baj, mondtam, én tehetek róla, ne haragudj. Kézbe fogtam a kezét, melléültem, simogattam a hátát. Hazamegyek, mondta.

Szeged mellett lakott, pedagógus házban, a kis faluban volt énektanár, ez volt a főállása, a zeneiskolai csak mellék. Négyen laktak, mind lányok, egy régi parasztházban, hosszú gangon száradtak a ruhák, a diófa alatt kis filagóriát alakítottak ki, oda ültünk le pár percre beszélgetni. De nem beszélgettünk, csak néztük egymást, végre fölfelé görbült a szája, akkor köszöntem el.

Ági persze végigszaladt a csapaton hírrel, mekkora kurva lett Brigitta, érdekesek a nők, soha nem a párjukat okolják, ha félrelép, mindig a másik nő lesz a hibás. Persze a drámai pletykát magasról szarta le minden haver, inkább kajánul veregettek hátba, na mesélj, milyen a nő, azt tudjuk, hogyan fúj, mást is tud? Anyátok picsája, hülyék, hagytam ott őket, nyerítve röhögtek, sügér faszok.

Nem tudom, milyen a mennyország, sajnos esélyem sincs megtudni, így azt a két hetet tekintem annak, amit Brigittával tölthettem. Lassan véget ért a tanév, egyre többet voltunk együtt, rövid győzködés után beköltözött hozzám. Brigitta maga volt a csoda, nem tudtam úgy felébredni, hogy megelőzzem, kinn jógázott az erkélyen, de már le volt főzve a kávé, asztalon pirítós, tojás, tea, lekvár, szalvétából szívecskét hajtogatott. Este általában  arra mentem haza, hogy kimosott gatyáim, zoknijaim lógnak a szárítón, az asztal megterítve megint, Brigitta ragyog, szalad felém. Imádtam csókolni, olyan finoman szerettem, ahogy addig senkit.

Sokat jártunk le a Tiszára fürdeni, mindig levette a bikinifelsőt, hogy barnuljon, és ha csak ketten voltunk, az alsót is. Olyan melle volt, mint a mostani plasztikázott mellek a celebrikus macákon. De az övét Isten adta ajándékba, és a rengeteg zenei képzéstől lett démoni szépségű, kemény, mégis érzékeny, szoborhoz, festményre illő gyönyörűség. Jólesett nézni, ahogy elegánsan pihés ágyékát is, finom barnásvörös szőrzetét kifakította a nap, mint a haját, ezt a látványt maga Beethoven sem tudná zongorázni. Imádta, ha nézem, hanyattfeküdt a sprőd homokon, mellei asszonyosan elernyedtek kissé. Lábát felhúzta, kicsit szétnyitotta, hadd járja combját körbe a nap, meg a tekintetem. Közel feküdtem, nem tudtam levenni a szemem a lényegről, addig néztem, míg lassan megnyílt, rózsaszín csoda.

Tanév végén készült haza, Budán lakott, kivittem a vonathoz. Megbeszéltük, hogy két hét múlva lejön ismét, készült valamilyen hangszeres államvizsgára, otthon akart tanulni, gyakorolni. Pár nap múlva behívtak a Kőolaj igazgatósághoz, hogy akadt egy féléves tanulmányút a Szovjetúnióban, egy hónap Baku, Szocsi, Jalta, öt hónap Leningrád, engem akarnak küldenek, már megkérték az útlevelem is, nemsokára készen van. Nem akartam ellentmondani, mások éveket vártak egy ilyen bulira, úgy tettem, mintha örülnék. Nem tudtam Brigitta címét, az iskolában nem volt már senki, minden tanár a nyári szünetét töltötte, táboroztak, esélyem nem volt, hogy felkutassam Brigit. Azt tudtam, hogy Áginál megvan a címe, végül elmentem hozzá, kértem, ne haragudjon, valóban szemét voltam, de szeretnék írni Briginek, segítsen.

Hát, nem árulom el, hányszor kellett hasoncsúszva nyalni a talpát Ágnesnek, de nem érdekelt, nyaltam én egykor más alkatrészét bőven, nem is esett rosszul, végül ideadta a címet. Aztán mégsem írtam levelet, hanem egy nappal korábban utaztam Budapestre, gondoltam, megkeresem személyesen a lányt, nehogy azt higgye, kormolok, vagy valami.

A budai címen csak egy kollégium volt, ismerték Brigit, azt is tudták hol van, de nem tudtam utána utazni, Sopronban koncerteztek. Írtam pár sort neki, leírtam, mikor indul a gépem, ha közben hazaér, megtalál a Nyugati pályaudvaron, nem tudtam máshol aludni.

Gyűrötten buszoztam ki Ferihegyre, nyűgös voltam, várni kellett sokat, folyton az előteret figyeltem, hátha jön Brigi. Aztán lassan telt az idő, üldögéltünk a váróban, beszélgettem a többi utasokkal. Jött a kísérőnk, leterelt minket a buszhoz, a gépnél sort álltunk, néztem a terasz felé. Már a lépcsőn haladtunk fölfelé, mikor egy gyönyörű vörösesszőke hajkoronát láttam meg az integetők között, szinte izzott a délutáni naptól. Megálltam a lépcsőn, úgy integettem vissza, mint a bolond, a sztyuvik tuszkoltak a gépbe.

Sokat írtam fél év alatt haza, de nem jött válasz. Viszonylag hamar összejöttem más lányokkal, élénk emlékeim maradtak a fekete-tengeri hajóutakról, meg a leningrádi fehér éjszakákról, de közben is Brigittát szerettem.

Mikor hazajöttem, már máshol tanított, azóta sem tudom, hová került.

Drága kis csibém, Brigi. Ezzel tartoztam. Fogadd szeretettel.

Szerző: ekkerjoz  2009.02.22. 14:30 komment

Címkék: város szerelem brigitta

süti beállítások módosítása